Ritkán fajul odáig a dolog, hogy valamelyik horgászfelszerelésem hőstetteit egy külön cikkben „megénekeljem”, de mivel az idei évem a Ryobi csúcsmodelljének a baráti társaságában telt, úgy érzem, hogy nem sérti a róla született eddigi írásokat, ha én is dicsérem kicsit… Őszintén szólva, nekem is jól esik.
A kicsivel kezdtem… Az EnergoTeam friss teszthorgászaként a RYOBI ZAUBER két legkisebb méretű orsóját kaptam kézhez: az 1000-es és 2000-es modelleket, hogy a városom körüli hegyi tavakon éljek meg velük felejthetetlen horgászélményeket.
Ki a kicsit nem becsüli… – mondhatták az égiek, így a teljes méretsor két nagyobbik tagjának számító 3000-es és 4000-es Zauber csak jóval később került a kezembe. Sebaj, ma már akár el is mosódhatna a kronológiai sorrend, és kijelenthetem, hogy a RYOBI ZAUBER összes méretével tettem egy utazást ilyen vagy olyan vízre.
Szépen kezdődő reggel a hegyekben…
Amint utaltam rá, közös történetünk a hegyekben kezdődött. Na persze, nem azonnal a nagy pisztrángok körében… Kisebb domolykók és sügérek segítettek ízlelgetni a kis Zauber ékszereket: egyik botra az 1000-es méretet, míg másikra a 2000-es méretet raktam, és felváltva használtam őket. Ami a feltüntetett specifikációkban írva vagyon, az mind igaz: a két kisebb méret áttétele azonos – sőt, mit több, a ház meg a rotor mérete is teljesen azonos, annyira, hogy ha a felirattal ellátott dobokat levettem róluk, meg sem tudtam különböztetni őket… Mitől 1000-es akkor egyik, és mitől 2000-es a másik? Egyetlen különbség a dob kapacitásában van: a nagyobb méretű orsó dobja jelentősen mélyebb, és mintha magasabb is lenne picit. Néha úgy rémlett, hogy ez a zsinórfektetésben is érződik: a 2000-es modell plusz dobalátétek nélkül is tökéletesen rakta a zsinórt, míg az 1000-esen csak hosszas bíbelődés után lehetett elkapni egy jó zsinórprofilt.
Designed and engineered in Japan… Ez már nem játék!
Horgászat közben már egyáltalán nem érződött, hogy éppen melyiket használom – tényleg a dobra kellett pillantanom, hogy leolvassam, éppen kivel van dolgom… Így mindkettőről elmondhatom, hogy elsőre rabul ejtett a „full metál” érzés: az orsó minden porcikája fémből készült (leszámítva a teflon lamellákat, meg néhány műanyag díszítést). A vaj-puhán futó szerkezetről szinte nem is hinné az ember, hogy robusztus darabokból áll össze. A kis méretek is olyan masszív kis pittbullok, hogy nem kétséges: ez lesz az egyetlen orsó, amit meg fognak találni a cyber kor régészei, és még akkor is pörögni fog!
Idei legnagyobb szivárványosomat is Zauberrel fogtam.
Igazából arra voltam kíváncsi, hogy ehhez a robusztus kialakításhoz párosul-e az a precizitás, ami a pergetőhorgászok álmává tenné a Zaubert… Két hónapos tavi és folyóvízi pergetés után, egy hatalmas „igen”-el válaszolnám meg ezt a kérdést! Az orsón ennyi idő után sem fedezhető fel semmilyen kotyogás vagy lötyögés, minden alkatrész fegyelmezetten végzi a dolgát – sőt, miután kissé összekoptak benne a fogaskerekek, mintha a futása is még simábbá vált volna.
Ráadásul, egyszerűen jól mutat a kézben!
Az újdonságnak számító vastagított felkapókar a könnyű pergetéseknél használt vékony monofilok számára volt igazán nagy öröm! A könnyű dúralumínium csőből kialakított felkapókaron nem törik meg annyira a madzag, és így terelődik a nagyméretű, csapágyazott görgőre, ami egy ultra-csavarodásbiztos házban fut. Hoppá, görgő… Egy olyan észrevételem volt csak, ami nem teljesen dicséret: mindkét orsó görgője hangossá vált bizonyos idő után. Biztosan nyitott csapágyon fut, és elszállt belőle az olaj – gondoltam hirtelen, de az első olajpótlás során megbizonyosodtam, hogy igenis zárt csapágy áll a görgőben, valamiért mégis szárazzá vált… Mivel a porvédőket feszegetni nem akartam, a csapágyat finom olajban „itattam át”, de igazából egy tűhegynyi zsír is elkelne bele, ez jobban megtartaná benne az olajat.
Ha már a csapágyaknál tartunk: a japcsik nem spóroltak, 8 golyóscsapágy (plusz egy tûgörgős csapágy) végzi dolgát a szép testben, a talpon pedig a „Designed and engineered in Japan” figyelmeztető felirat jelzi, hogy ezt a dolgot mindenki halálkomolyan gondolja… Akkor jó.
Hatalmas műcsali fog becsapódni. A kis öböl lakói mit sem sejtenek…
Kellemesen kisméretűre tervezett ház rejti a spiráltengelyes dobemelő szerkezetet, ami már önmagában a magasabb minőségi kategóriákba katapultálja a Zaubert. Rakja is a zsinórt rendesen, lassított dobemelés, ezernyi áttétellel, full extra. Tudom, sokan viszolyognak a „túlbonyolított” dobemelő szerkezettől, de a gyakorlat a Zauber tervezőit igazolta: a nehéz pergetés során használt 3000-es és 4000-es modellek sem fáradtak le egy sűrű csukapergető meg egy (valamivel ritkább) harcsapergető szezon alatt sem. Pedig extra-nagyméretű műcsalikat dobáltam és vontattam velük parthoz – olykor hallal együtt. A szerkezet tényleg szívósan állta a sarat (szó szerint!), hiszen a nádas-rengetegek iszapjából nemegyszer a vízbe is követett engem (innen tudom, hogy kibírja a vízbeesést, haha!).
Jerkek a játékban. De ugyanígy hatalmas támolygókat és körforgókat is vezettem a Zauberrel.
És itt jutottunk el a nagyobb méretekről szóló részhez, amikor is a Zauber fékjéről szólok pár igazán szép szót… Elsőre megragadta figyelmemet a fékcsillagra helyezett gumitömítés (amit Shimano-teszthorgász koromban is csak a felső kategóriás orsókon láttam!) – ez már jó jel! A féket nem csapták össze. Sőt! A dob közepében pici csapágy gondoskodik arról, hogy a fék a legkritikusabb pillanatokban is könnyedén elinduljon. Nem is volt rá panasz! Már egy 3-4 kilós harcsakölyök is meg-megrecsegteti a szinte csontra húzott féket. Szeretem az ilyet! A féklamellák olyan igényes szerkezetben lettek összecsomagolva, hogy szinte féltem szétbontani őket… És ha belegondolok, hogy ugyanez a fékszerkezet található a másik két (teljesen azonos!) fém pótdobban is, akkor máris olyan fogalmakkal asszociálnék, mint „mennyország”, „paradicsom”, „luxus”, de megteszi a „nagykirály” is…
Korábban, a kis méreteknél említettem, hogy a 2000-es méret zsinórprofilját egyszerűbb volt beállítani – nos, hasonló jelenségre figyeltem fel a két nagyobb méret esetében is: a 4000-es modell elsőre szépen csavargatta a madzagot, míg a 3000-es mintha makrancosabb lett volna… Az egyetlen pergetőorsóhoz ragaszkodók viszont mindenképp a 3000-es méretet fogják egy ideális mindenes méretnek tartani.
Sáros part, retkes víz… Nem a finom műszerekhez illő környezet. De a Zauber nem vett tudomást róla.
Ha komolyan gondolja az ember (márpedig miért ne?), akkor minden pergető-kategóriához külön felszerelést állít össze, én is így voltam ezzel… Aztán feltűnt, hogy nehéz pergetésben egyre gyakrabban a 4000-es Zauber marad a kezemben. Ezzel pergettem éjjel-nappal. Ráadásul itt volt a három azonos dob, ami még jobban kísértett, hogy ne a felszereléseket cserélgessem, hanem csak a dobokat. Ma már a Delta-túrákon is ezt az egy orsót használom – mindenre! Sőt, ha nagyobb pisztrángokat keresek, akkor is ezt a Zaubert viszem magammal: a hegyi vizeken sem tűnik túlzásnak a 4000-es méret. Kapcsolatunk tavasz óta tart, és jól megvagyunk együtt… Ebből még bármi lehet!
A hajtókar eltávolításához célszerűbb egy pénzérmét használnunk.
A tűgörgő ebbe a masszív házba lett „befalazva”. Körülötte a csészefékező gumialátét (fekete) és a felkapókar visszaváltását segítő teflon sín (fehér).
Így néz ki a 4000-es Zauber közel egy éves használat után: a zsír csak kevés helyen feketedett meg – igaz, gyárilag nem is nagyon volt benne.
A tányérkerék masszív fogazata arra utal, hogy a tervezők is extrém igénybevételre gondoltak…
Forrás:Energo Team Szerző:Murányi János-Pál
