Szép halak az Nagybivalyos tórendszer SII-felsőjéből…

Gábor barátommal összebeszéltünk, és leültünk pecázni a 4-es helyre. Célunk az volt, hogy teszteljük a Pelzer Supreme termékcsalád tagjait. Persze, a már jól bevált Sky sorozatból is hoztunk magunkkal.
Az időjárás nagyon változó volt, hol sütött, hol pedig borult, majd fújt a szél, de az esőt szerencsére megúsztuk. Horgászhelyünkön az első törés kb. 50, a második 100, szembe a nádfal 300 méterre helyezkedik el.
Mi valahol a 2. törés környékére bójáztunk, ahol a vízmélység 3-3,5 méter, mivel szerintünk ősszel a halak már a mélyebb vízbe vonulnak vissza. A fenék iszapos, vastagsága kb.10 cm, de helyenként kemény. Mindkét mederviszonyhoz raktunk bóját, és beetettünk. Etetéshez kizárólag vegyes etetőpelletet, etetőbojlit használtunk, magokat nem.


Először a Supreme Irish Coffee-val csaliztam, míg Gábor a Supreme C-Spice-t próbálgatta, de egyenlőre csak 1 féle bojli volt a horog mellett.

A halak szerették mindegyiket, de valahogy a nagyobbak egyelőre kimaradtak… Törtük is a fejünket, hogy mi legyen… Áttértem a Supreme Sweet Fennel-re.

Nemsokára rá is csapott egy piros koi. Gabi áttért a Sky Robin Red Csokira, ami mindkettőnk egyik kedvence. Eltelt 1-2 óra, kicsit lehűlt az idő…Gabi beugrott a halőrházba egy kis melegítőért, mikor átért a túlpartra, erőteljes húzós kapás uralkodott el a szerelékén, és én gyorsan bevágtam. Jól húzott a kicsike, ezért nagyobb halat sejtettem.

Aztán elindult felém, és pár perc múlva már a merítő simogatta az oldalát. Szép pikkelyes volt, örültem is neki, majd elgondolkoztam, hogy ki fogja lefényképezni, felnéztem, és láttam, hogy Gabi közeleg, szerintem meglátta a kapást, és sietett vissza. A hal súlya pont 11 kg, ez már nem olyan rossz… Kihúztuk az összes botot, és újracsaliztunk.

Társam maradt a csokisnál, én pedig megspékeltem a Sweet Fennel-t 1 kis csokissal és a Sweet dipjével.

Lassan alkonyodni kezdett, ezért felállítottuk a sátrainkat, és felkészültünk az éjszakára.

Bevált a „Mix”, sötétedés után újabb Füstölős kapás, az eredménye egy szép 9,2 kg-os nyurga. Aztán megálltak a kapások, így mi is elálmosodtunk, és elmentünk aludni. Hajnalig semmi – „szerencsére” jól tudtunk aludni, majd reggel 6 körül szólt a jelző. Mire kitápászkodtam a sátorból, a swinger már teljesen le volt konyulva.
Nagyot rávágtam, hogy behozzam a hátrányom, s a zsinór megfeszülhessen, de nagy ellenállásba ütköztem.

Reménykedtem a hal méretével kapcsolatban, és fárasztottam tovább, s kiabáltam, hogy „Gabi kelj már fel, megjött a halunk”! Mikor megszákoltuk a kedveskémet, elkezdtem örülni, mert a reménykedésem beigazolódott. Megfogtam a tórekord halat, de már sajnos „csak” 19, 5 kg-ot nyomott. Azért ez nem lombozott le, és a gyors fotózás után visszanyerte szabadságát.

Viszlát barátom – mondtam neki… Mindkét bojlihoz fűződő reményünk bevált, de együtt voltak a legjobbak. Sajnos a pecázást be kellett fejeznünk, mert dolgozni is kell valamikor, hiszen hétfő volt. Gyorsan összepakoltunk, megbeszéltük a következő találkát, és búcsút intettünk egymásnak.


szerző:Rózsahegyi Krisztián & Kósa Gábor

Forrás: www.mosella.hu

A bejegyzés kategóriája: Bojlizás
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás