A napokban hirtelen ötleten felbuzdulva kedvem támadt egy kis horgászatra, de mivel csak egy két órás rövid kis pecára gondoltam és nem akartam kevéske időmet autózással tölteni, így lakóhelyem közelében lévő horgászhelyeken gondolkodtam. A Duna magasabb vízállása miatt, a kedvenc dunai horgászhelyeim nem igazán voltak jól meghorgászhatóak, és különben is az idő rövidsége miatt csak egy kis úszózásra gondoltam, így azon törtem a fejem hogy hová is induljak.
Ekkor eszembe jutott a Váli patak!
Évekkel ezelőtt a Magyar Horgász oldalain több alkalommal is írtak a Váli vízről, pontosabban annak a Dunába torkolló szakaszáról, dicsérve annak halbőségét, a halfogás lehetőségeit. Természetesen a valamikori halbőségnek már nyomát sem találhatjuk, de aki szereti a csöndes természetes vizeket, annak igazi felüdülés lehet egy kis peca ezen a vadregényes kis patakon.
A Váli patak
A mai Váli-völgy vize a Vértes és a Gerecse aljából több forrásból ered. A bővebb vizű bal oldali ágának forráspatakja a Gerecséből ered, és Óbaroknál hagyja el a hegységet. A két főág Felcsút alatt egyesül, és ettől kezdve északnyugat-délkeleti irányú egyenes, merev futással szeli át a Mezőföldet, és Adonynál ér ki a Dunához. A két főág egyesülése után a völgy kiszélesedik, s benne a Váli-víz a síkság közepén mesterséges mederben halad tovább egészen a Dunáig.
Patak torkolat az erdőben.
A hirtelen ötletet tett követte, gyorsan összekaptam magam, elővettem a 6 méteres spicc botomat, két előre elkészített szereléket, kis szerelékes dobozban pár apró horog, előkezsinór, ólomkészlet biztonsági tartaléknak, és a horogszabadító. Ezzel meg is volt a felszerelés. Egy kevés etetőanyag és két deci csontkukac, és már is indulásra készen is álltam.
Irány a Váli víz!
A bevezető út.
Régebben horgásztam már többször is itt, így nem nagyon kellett keresgélnem a torkolathoz vezető földutat. Igazából a patak, torkolati része elég sekély, ami az itt lerakott hordaléknak köszönhető, amit a kis patak hoz magával. Éppen ezért igazából akkor ideális ez a rész horgászatra, amikor a Duna vízállása az átlagosnál magasabb, így visszaduzzasztja a patak vízét, és a nagy folyó lakói felúsznak a patakba. Éppen ezért is esett most erre a választásom. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy az igazán eredményes pecához, amikor a dunai halak valóban csapatosan felúsznak a Váli patakba még legalább egy méter víz hiányzott. Egy igazi tavaszi áradás!
Lehetne kicsit magasabb a víz.
Ahogy megérkeztem először is szétnéztem a környéken, mi változott azóta, hogy itt jártam. Nagy változások nem történtek, viszont az látszott a kitaposott horgászhelyekből (és sajnos az ott hagyott szemétből), hogy járnak ide rendszeresen horgászni. Most viszont egy lélek sem volt, ami nem volt éppen a legbiztatóbb, de a kétségbeesésre nincs ok, mivel úgysem „nagyvadakra” készültem, abban pedig biztos voltam hogy pár apróság biztos horogra fog kerülni.
A torkolat
Úgy döntöttem nem közvetlenül a torkolatban fogok horgászni, hanem egy kicsit feljebb a patakban.
A kiszemelt hely.
Gyorsan bekevertem egy kis etetőanyagot, bele a csonti, és már gyúrtam is pár gombócot amit bedobtam az általam kiszemelt helyre.
Elővettem a spiccbotot, a szerelékes dobozt, egy kisebb méretű karikás szákot, ami rendszeresítve van az autóban, ezt mindjárt vízbe is helyeztem, remélve hogy szükség is lesz rá. Gyorsan széthúztam a botot, a kész szereléket felakasztottam a Stonfo kapocsba aminek a másik vége a botba fűzött gumihoz csatlakozott amivel az utolsó két tag be volt gumizva (ezt a begumizott botot hoztam, titkon remélve hátha egy szebb hallal is összeakadok). Gyors mélységmérés, úszó beállítás, és már tűztem is fel két szem fürge csontit az etetőanyagból., és már lendült is a szerelék az etetésre. A víz a Duna duzzasztó hatásának köszönhetően állt a patakban, így az etetőanyagot a víz nem sodorta magával. A másfél méteres vízben szépen beállt az úszó, és a köré dobott diónyi méretű gombócok hatására szépen elkezdtek jönni az apróbb keszegek.
Szép kis halacska.
Nem azok a csúnya nagyok, hanem szép kicsik!
A zsákmány!
Összességében egy jó pár kisebb keszeg volt a zsákmány, de rendkívül jól elszórakoztam velük. Az biztos, ha jön egy nagyobbacska áradás ismét lejövök, hátha összeakadok egy két szebb példánnyal is.
B.Jenő
