Magamról
Balogh Jenő vagyok, a www.jenohorgaszboltja.hu horgászportál és webáruház üzemeltetője.
A 2010-év nagy változásokat hozott az életemben. Úgy gondoltam, hogy részt veszek én is az internet világában, és elindítottam a Jenő-Horgászboltja honlapot és webáruházat.
1961-ben születtem Budapesten. Gyerekkoromat és ifjúságomat, egy Budapest közeli faluban Biatorbágyon éltem meg. Itt jártam óvodába, általános iskolába, itt éltem a vidéki gyerekek szabad, és természet közeli életét. Itt szerettem bele, és vált az éltem részévé a horgászat.
Itt készítettem első pecabotomat mogyoró vesszőből, gombostűből hajlított horoggal, libatoll úszóval, és damil hiányában szuper szakító szilárdságú varrócérnából. Egy kis kenyérgyurma, giliszta, aztán irány a patak és rendet vágtunk a kishalak között.
Ma már komoly felszerelésekkel, szuper csalikkal, és egy teherautónyi kiegészítővel megyek horgászni, és mégis azok az egyszerű gyerekkori pecák okozták a legnagyobb örömet, és a legszebb emlékek. Innen tehát a horgászat szeretete, ami a mai napig töretlen.
Így jött az ötlet, hogy miért ne lehetne az a munkám, ami a hobbim is?
A gondolatot tett követte, és 1997-ben megnyitottam a horgászboltomat.
Azóta foglalkozom horgászcikkek kiskereskedelmi forgalmazásával, horgászbotok és orsók javításával, szervizelésével.
Ennek köszönhetően az oldal látogatói közül sok olvasót és vásárlót régi ismerősként köszönthetek. Sok horgászt, és vérbeli pecást volt szerencsém megismerni, velük együtt horgászni, többekkel barátságot kötni.
Vannak közöttük igazán profik, akiknek mindenük a peca, mindent tudnak a halakról, vizekről, és hihetetlenül eredményesek is. Természetesen a sikert itt sem adják ingyen, nem lehet mindent a szerencsére fogni. Ők azok, akik időt, fáradságot nem sajnálva, az esetleges, kezdeti sikertelenségek a kedvüket nem szegve, a vízparton szerezték meg azt a tapasztalatot, amivel eredményesek tudnak lenni, szinte minden vízen. Ezt a tudást az „úgynevezett” műanyag tavakon nem lehet megszerezni.
Természetesen ezzel nem akarom megbántani azokat, akiknek kevesebb idejük jut horgászatra, és éppen ezért azokat a horgászhelyeket keresik fel, ahol nagyobb eséllyel tudnak szép eredményeket elérni.
De azért az igazi élmény csak az, amikor egy természetes vízen sikerül halat fogni, még ha az nem is tartozik a mostanában oly divatos kapitális kategóriába.
A sikerhez tehát az kell, hogy horgásszuk, horgásszunk, és még egyszer horgásszunk!
Az ismerősök között vannak akik csak úgy bele csöppentek a horgászatba, egy barát, vagy egy rokon meghívására, vagy esetleg az ősi vadászösztön támadt fel bennük, és önállóan elkezdtek ismerkedni ezzel a gyönyörű sporttal.
Az első nehéz lépések után, amikor egy horogkötés, egy szerelék összeállítása, igazi kihívást jelentett, de az idő múlásával egyre ügyesebbek, és tapasztaltabbak lettek. És ma, az évek múltával öröm nézni, hogy milyen jól áll a kezükben a horgászbot, milyen rutinosan, és gyorsan kötik meg a legbonyolultabb szerelést is. És nem utolsó sorban eredményesek is. Amit a kezdetekkor még maguk sem gondoltak volna, hogy így belejönnek, és ilyen fogásokkal büszkélkedhetnek majd.
És itt van az ifjúság, akik a szemem előtt cseperedtek fel, és ma már a családalapításon gondolkodnak. Emlékszem, mikor gyerekként, zsebpecával aprították a sneciket az Újpesti öbölben, és ijesztgették a díszhalakat a Margitszigeten, aztán ha odalett a szerelés, jöttek egy kis segítségért. Mára felnőttek, de a horgászat iránti vonzalmuk, szeretetük töretlen a mai napig.
És sajnos, vannak, akik már nincsenek közöttünk, Ők a felhők szélén ülve, lábukat lógatva az örök horgászvizeken áztatják a zsinórt. Ők, a nagy Öregek, akiktől mi tanultuk az alapokat, a horgászat szeretetét. Ők tanították meg, hogyan kell gombostűből horgot hajlítani, parafa dugóból, libatollból úszót készíteni, paprikás kenyeret gyúrni.
Megtanították a halak, a víz, a természet szeretetét, tiszteletét.

Itt kell megemlítenem dr. Zabos Géza nevét, aki a Tisza nagy ismerője, és szerelmese volt. Nagyon sok érdekes, és szép írása jelent meg a Magyar Horgász oldalain, a Tiszáról. Több könyve is megjelent, melyben mindig nagy szeretettel írt kedves folyójáról, horgászatairól. Javaslom mindenkinek a könyveit elolvasásra!

Szerintem ezek az írások Zabos Géza bácsi tollából, jócskán meghatározták a későbbi horgászataimat, a horgászhelyek megválasztását, a víz szeretetét.
A mai napig legkedvesebb vizeim a Körösök, a Tisza, az Ipoly, a Duna, az eldugott kis vizek.
Sajnálatos módon, ahogy ezt mindenki tudja és tapasztalja, természetes vizeinkben egyre kevesebb a hal, így több időt kell a vízparton tölteni, viszont annál nagyobb öröm a halfogás.
Nekem ezek a vizek állnak közel a szívemhez, számomra ez az igazi peca!
Nos, hát ennyit magamról.
Kellemes nézelődést, olvasgatást, és ha valami megtetszik, ne fogjátok vissza magatokat, lépjetek be az áruházba, és töltsétek fel hiányzó készleteiteket.
Balogh Jenő















