Balatoni pecáim alkalmával hívta fel rá figyelmem egy jeles helyi horgász, hogy bizony itt működik, nem is akárhogy. Nem volt mit tenni, magamhoz vettem egy 5-25 grammos, három méteres The Aggressort, lágy húszas monót és egy marék Tail Spinnert. Bár több méretben is gyártják, de ránézésre a kilencgrammos ide túl kicsi, a tizenhetes túl nagy, így esett a választásom a nyerő tizenhármasra. Ezt már jól el lehet dobni, de nem is süllyed olyan gyorsan, hogy ne lehessen felszín alatt elhúzni. A hosszú lágy botot kifejezetten balinólmos balatoni pecához választottam és a vékony monót is ide, erre a vízre csévéltem fel, tudván, akadóba nem tud menni a hal, és valljuk meg őszintén, nem fut az ember öt-hat kilós balinokba a tavon, de itt még ilyen halakhoz is elég a vékony damil. A nagy átlag másfél és két kiló közé esik, ezt mindenki tudja, aki fogott legalább már öt darabot.

Aztán végre gyakorlatban is bizonyított az összeállítás. Megszakítva a hosszú, mondhatni évtizedes szokásom, nem balinólmot kötöttem fel a balatoni cejgra, hanem ezt a kis ólmos-körforgós micsodát. Elsőnek fehéret, mert a balin a fehéret szereti – ezt mindenki tudja, vagy legalábbis így gondolja. Egy biztos, megeszi, a kékben nem igazán hittem, de ez sem sokáig maradt így. Csípős hajnalon a rabló balinok közé siklottunk a csónakkal, és megtört a jég, dobás dobást követett, majd gyorsan megjött az első rávágás, de nem akadt. Gyorsan kitekertem és dobtam is rá a következő durranásra, majd tekertem kettőt orsóm hajtókarján, és lomhát elnehezült botom. Bevágtam a furcsa kapásnak, majd a könnyű felszerelésen elég jól dolgozott a hal. A puha bot és a hosszan kinn lévő vékony damil könnyen korrigálta a balin kirohanásait, s a fárasztás is élvezetes volt.


Ezt követően fogtam még jó párat a fehérrel, de egyre jobban izgatta a csőröm, hogy vajon a kéknek is nekimegy-e. Hosszas vonaglódás után erőt vettem magamon és a biztos fehéret a bizonytalan kékre cseréltem. Az első dobás máris halat hozott vele – magam sem akartam elhinni –, de majd kettes balint sikerült akasztanom.

Lehetne hinni, hogy véletlen, de nem. Utána is jött rá, több is. Így hát azt kell mondjam, hogy teljesen mindegy volt, hogy kék vagy fehér, de szerintem ha fekete vagy piros, azt is megette volna.


Amiről nem esett szó az a Tail Spinner testvére, a Forward Spinner.

Ezt követő alkalommal tervezem kipróbálni. Annyit érdemes tudni róla, hogy az eddig használt háromágú saskarmos Grizzlykkel ellentétben egyágú horoggal van felszerelve, teste pedig nyújtottabb, laposabb, mint a Tail Spinnernek. Előnye az egyágú horogban rejtőzhet, a balin könnyen torkozza le ezeket a kis csalikat, és a háromágú horgot nehéz kiszedni belőle anélkül, hogy megsérüljön (főleg ha szilványba akad), ezzel szemben egy egyágú horog könnyedén kifordítható még garatról is, sokkal kisebb sérülést okozva vele a halnak. Meglátjuk – remélem hamarosan!

Vass Csaba
Forrás:mosella.hu

Fotózáshoz készülődve

Az eddigi legnagyobb!

Elengedéshez készülve

Búcsú

Gratulálunk a szép fogáshoz!

A halak szerették mindegyiket, de valahogy a nagyobbak egyelőre kimaradtak… Törtük is a fejünket, hogy mi legyen… Áttértem a Supreme Sweet Fennel-re.

Nemsokára rá is csapott egy piros koi. Gabi áttért a Sky Robin Red Csokira, ami mindkettőnk egyik kedvence. Eltelt 1-2 óra, kicsit lehűlt az idő…Gabi beugrott a halőrházba egy kis melegítőért, mikor átért a túlpartra, erőteljes húzós kapás uralkodott el a szerelékén, és én gyorsan bevágtam. Jól húzott a kicsike, ezért nagyobb halat sejtettem.

Aztán elindult felém, és pár perc múlva már a merítő simogatta az oldalát. Szép pikkelyes volt, örültem is neki, majd elgondolkoztam, hogy ki fogja lefényképezni, felnéztem, és láttam, hogy Gabi közeleg, szerintem meglátta a kapást, és sietett vissza. A hal súlya pont 11 kg, ez már nem olyan rossz… Kihúztuk az összes botot, és újracsaliztunk.

Társam maradt a csokisnál, én pedig megspékeltem a Sweet Fennel-t 1 kis csokissal és a Sweet dipjével.

Lassan alkonyodni kezdett, ezért felállítottuk a sátrainkat, és felkészültünk az éjszakára.

Bevált a „Mix”, sötétedés után újabb Füstölős kapás, az eredménye egy szép 9,2 kg-os nyurga. Aztán megálltak a kapások, így mi is elálmosodtunk, és elmentünk aludni. Hajnalig semmi – „szerencsére” jól tudtunk aludni, majd reggel 6 körül szólt a jelző. Mire kitápászkodtam a sátorból, a swinger már teljesen le volt konyulva.
Nagyot rávágtam, hogy behozzam a hátrányom, s a zsinór megfeszülhessen, de nagy ellenállásba ütköztem.

Reménykedtem a hal méretével kapcsolatban, és fárasztottam tovább, s kiabáltam, hogy „Gabi kelj már fel, megjött a halunk”! Mikor megszákoltuk a kedveskémet, elkezdtem örülni, mert a reménykedésem beigazolódott. Megfogtam a tórekord halat, de már sajnos „csak” 19, 5 kg-ot nyomott. Azért ez nem lombozott le, és a gyors fotózás után visszanyerte szabadságát.

Viszlát barátom – mondtam neki… Mindkét bojlihoz fűződő reményünk bevált, de együtt voltak a legjobbak. Sajnos a pecázást be kellett fejeznünk, mert dolgozni is kell valamikor, hiszen hétfő volt. Gyorsan összepakoltunk, megbeszéltük a következő találkát, és búcsút intettünk egymásnak.


szerző:Rózsahegyi Krisztián & Kósa Gábor

Forrás: www.mosella.hu

Kifejezetten csukára mentem rá, bár sügér és fekete sügér is van a tó halfaunájában.

A vízmélység 0,8m-2,5m.

Az időjárás párás, ködös kicsit borongós(hát mit mondjak elég hideg is volt így hamar rájöttem, hogy fázok az Ice Braker nadrág nélkül)…….

A csalik Mantikor, Konger Támolygók, körforgók; Grizzly Spinner és wobblerek.

Az előkém Mantikor 7X7-es 6kg teherbírású köthető drótelőke a finom vontatásért.

Figyelembe véve a halak lustaságát , a lehető leglassabban kellett vontatni, ugyanis ilyenkor nem követik a gyors prédát, (legalábbis nem annyira mint nyáron)

Támolygóval kezdtem a „próbálkozást” és nem is kellett sokat várnom az első halra.

Erős rávágás után már ugrott is ki a vízből, de a két forgó szerencsére nem engedte, hogy magára tekerje a zsinórt.

2kg nem olyan rossz és már mehet is vissza a vízbe!

Átcserélem a csalit 1 kicsit nagyobb merülő wobblerre, hátha jön valami nagyobb is!

Első dobásra rárabolt valami és erős ellenállásba ütköztem.

Nagy, de rövid harc után már a parton is volt az 5 kg-os vadász.

A visszaengedés után sebesen úszott tova…

Még dobáltam párat és mikor magam felé húztam a csalit egy kg 50-60dkg-os sügérre lettem figyelmes, amint a csalim fele eltűnt a szájában.

Jó lesz ez, de mivel nem volt túl sok időm szerettem volna a többi csalit is kipróbálni, így átszereltem a felszíni wobblerre.

A nád mellé dobáltam vele a sekély vízbe, hátha ott is leselkedik valami…

Hát leselkedett is.

Pár dobás után már fröcskölt is a víz és újabb „halálforgás” a drótelőkém körül.

Ez se rossz 2,5kg.

Újabb csali csere után a Foward Spinnert húzkodtam az éhes szájak előtt és most sem kellett sokat várnom a kapásra.

Egy újabb 2 kg-os példány akadt horogra.

Még dobtam párat és összeszedtem a cókmókom, sajnos lejárt az időm.

Sajnos a körforgókat nem volt időm kipróbálni, de legközelebb innen fojtatom!

Eredményes horgászatot kívánok minden kedves horgásztársnak!

Forrás: www.mosella.hu szerző:Rózsahegyi Krisztián