Az alapanyagok még horgászat előtt

Korábban próbáltuk már a kifejezetten feederes horgászathoz kifejlesztett ET Power Feeder 5000-es orsóját, ami viszont nagy lett volna a Picker Blade botra, amivel horgászni akartunk. Jó alkalom nyílott a Banax egyik újdonságának, a Blitz 750-es orsójának kipróbálására.

Két teljes értékű fém dobbal kapható

0,20-as Carp Expert zsinórt tekertük az orsóra

Az orsó dobozán a „Best engineering in the world” felirat áll, ami elég bátor, de az orsó igyekszik megfelelni neki. Első forgatásra érezni, hogy nagyon egyben van, könnyű hajtású, ma már mondhatjuk, hogy olyan banaxosan fitt, megcsinált. Nagyon becsülendő, hogy a csomagot kibontva az orsón lévővel teljesen megegyező fém pótdobot találhatunk. Sok más cég követhetné ezt a példát! Az orsó dobjának szoknyája lukakkal könnyített, a kisebb önsúly érdekében, de design-elemként is jól mutat. A felkapókar a mai divatnak megfelelően vastagított, átváltása könnyed, nem hibázik dobás közben. A zsinórvezető nagyméretű és csapágyazott. A sima futásról egyébként 7 csapágy gondoskodik, ami elég is.

A zsinórprofil szokás szerint szép

A bot, az Energo Team híres Blade sorozatából való, nevezetesen a Picker Blade. Ez a bot kétféle hosszban, 2,70-es és 3,00 méteres változatban kapható. A fejlesztés egybeesik az európai trendekkel, melyek szerint a pickerek és a feederek közötti űr kitöltésére igény mutatkozik. A pickerek azért jobbára rövidebbek ennél, a feederek pedig hosszabbak. Ritkán kap újabb nevet a 3,00 méter körüli „feederek” csoportja, inkább – helyesen – a picker kategóriába kerül besorolásra. A bot előnye, hogy könnyebben szállítható, ha úgy tetszik azért, mert nem szükséges háromfelé szedni, vagy épp azért, mert a „magyar 3 méteres sztenderd botvalóság”-ba való idomulással kétrészesként jól illeszkedik. (Szétszedve pont olyan hosszú, mint az átlagos magyar botok, így jól megférnek egymás mellett a botzsákban.)

Kis feederkosarakkal és 8-as, 10-es horgokkal szereltünk

Az etetőanyag összetevői

A nyele az orsótartó alatt végig parafa borítású, de a felső nyéltag fekete EVA szivacs, amiért nagyon hálásak lesznek a gyakorlott horgászok. Ugyanis a folyamatos „etetőanyagozás” miatt ez a rész rendszeresen szennyeződik (nem beszélve egy kis halnyálkáról, ami ugye szerencsés esetben szintén kerül a botra), s bizony a parafa tisztítása sokkal macerásabb, mint az EVA szivacsnyélé. A Picker Blade egy igen kezes, finom pálca, mely az irányadó dobósúlyok ellenére rendelkezik tartalékokkal nagyobb halak kifárasztására is – ezt a mi horgászatunkon is volt alkalma bizonyítani.

A Sticky Grain szemes etető és pellet összeragasztására kiváló

A kis kosarat nem kellett messzire dobni

A horgásztara egy hétköznap reggelén került sor, remélve, hogy a pálya szabad lesz. Hétvégén azért gyakrabban keverednek errefelé horgászok, s mivel alternatív hellyel nemigen készültünk, öröm volt látni megérkezésünkkor, hogy ezen a napon senki sem akart bennünket megelőzni. Közel s távol egyetlen horgászt sem láttunk. Ej, mekkora szó ez ma kis hazánkban! Köves partszakaszon óvatosan mozogva lekerült a felszerelés minden darabja, és elkezdhettük a horgászat előkészületeit. A hely nagyjából 9-10 óráig van árnyékban, sokkal tovább nem terveztünk maradni a kánikula miatt.

A 10-es horoggal alig volt hibázott kapás

A Banax Blitz 750 illik a Picker Blade-re!

Az orsóra először némi alátét zsinórt csévéltünk, majd jöhetett 150 m Carp Expert 0,20-as. Az orsó zsinórprofilja szép, de ezt egy Banaxnál nem is kell külön hangsúlyozni, ennél a márkánál az a minimum, hogy ilyesmi miatt ne fájjon az ember feje.

Egy kárász a kisebbek közül

A termetes dévérekből nincs hiány a Dunán

A felszerelés elkészítésekor 20 grammos, szögletes feeder kosarat és 8-as, illetve 10-es Maruto 9624-es horgokat használtunk. Nyilván a kosárba anyag is szükségeltetik, erről a Carp Expert Gold Carp és Red Carp keverékek gondoskodtak némi folyóvízi Tímár Mixszel kiegészítve. A horgászhely sajátsága volt a lelassuló folyószakasz, ahol az etetőanyag viszonylag könnyen megáll, így konzerv kukorica önálló bejuttatása is lehetségessé vált. A szemeket azért összeragasztottuk némi apró kaviccsal a Carp Expert Sticky Grain karamellás ragasztóporával. Így ellaposított gombócokban került be az alapetetés végén a viszonylag nagyobb mennyiségű konzerv kukorica is. A helyet barátok, ismerősök horgászgatják rendszeresen, így ha nem is mondhatjuk, hogy etetett hely, de kaját azért lát időközönként. Ez meg is látszott a fogásokon.
Több meglepetés is ért bennünket a horgászat során.

Több halat azonnal visszaengedtünk, de maradt pár nagyobb a fotózásra is

Az orsó remekül dolgozott a pontyokkal

Először is 4 pontyot is sikerült megakasztani és kifárasztani. Igaz egyik sem volt nagyobb olyan 1,80-asnál, de a pici feederen remek fárasztások alanyai voltak. Manapság nagyon sok dunai horgász jelzi a főváros magasságában, hogy rengeteg ezüstkárász jelent meg a „semmiből”, ezt magunk is tanúsíthatjuk, 15 és 40 deka közötti példányaikból egy fél vödörrel fogtunk pár óra alatt. Természetesen a nagyobbacska dévérek (0,80-2,0 kg) sem hiányozhattak, igaz belőlük csal 6-7 darabot sikerül felmutatni. Ezúttal márna nem jött egy sem, de így sem lehettük boldogtalanok. Vannak, akik különböző halnevelők árvíz általi kimosását nevezik meg okként a nagyobb számú pontyfogás kapcsán. Talán igazuk van. A szentendrei ágtól az újpesti öblön át a Lágymányosi Hídig rendszeresen estek el jellemzően kisebb pontyok (kb. 3 kg-ig), ami biztos nem a véletlen műve. Tavaly hasonló időszakban ezeken a helyeken nem voltak jellemzőek. Akárhonnan jöttek is a pontyok, mi, horgászok csak örülhetünk nekik. A halakat természetesen visszahelyeztük éltető közegükbe, hátha jövőre még nagyobb egyedsúllyal látjuk őket viszont.

Nagy kedvencünk a Picker Blade, mellyel öröm a horgászat

A Banax Blitz orsó bizony próbára lett téve a pontyok fárasztása kapcsán, s a 0,20-as barnás színű Carp Expert zsinórral együtt jól vizsgázott. Egyetlen szakításunk sem volt, még beakadás sem(!), ami szinte hihetetlen a köves Duna mederben. A pontyok kezdeti lelkesedését jól hűtötte le a bot-orsó párosa, gyakorlatilag esélyük sem volt egy pillanatra sem. Gyakorlatilag 2-3 perc alatt szákba került minden hal, még ha fékre is húzott az elején. A kis 3 méteres Picker Blade már eddig is szívünk csücske volt, de ezután még inkább az lesz. Nem lehet elégszer hangsúlyozni mennyire könnyen kezelhető, de mégis érzékeny botról van szó, mellyel öröm a fárasztás. Ma már, amikor a természetes vizeinkben a kapitális halak igencsak megritkultak a felszerelés finomításával lehet a horgászélményt fokozni, s ennek kiváló példája ez a pálca!

Forrás: EnergoTeam

Itt található az áruházban:
Banax Blitz

A kicsivel kezdtem… Az EnergoTeam friss teszthorgászaként a RYOBI ZAUBER két legkisebb méretű orsóját kaptam kézhez: az 1000-es és 2000-es modelleket, hogy a városom körüli hegyi tavakon éljek meg velük felejthetetlen horgászélményeket.

Ki a kicsit nem becsüli… – mondhatták az égiek, így a teljes méretsor két nagyobbik tagjának számító 3000-es és 4000-es Zauber csak jóval később került a kezembe. Sebaj, ma már akár el is mosódhatna a kronológiai sorrend, és kijelenthetem, hogy a RYOBI ZAUBER összes méretével tettem egy utazást ilyen vagy olyan vízre.

Szépen kezdődő reggel a hegyekben…

Amint utaltam rá, közös történetünk a hegyekben kezdődött. Na persze, nem azonnal a nagy pisztrángok körében… Kisebb domolykók és sügérek segítettek ízlelgetni a kis Zauber ékszereket: egyik botra az 1000-es méretet, míg másikra a 2000-es méretet raktam, és felváltva használtam őket. Ami a feltüntetett specifikációkban írva vagyon, az mind igaz: a két kisebb méret áttétele azonos – sőt, mit több, a ház meg a rotor mérete is teljesen azonos, annyira, hogy ha a felirattal ellátott dobokat levettem róluk, meg sem tudtam különböztetni őket… Mitől 1000-es akkor egyik, és mitől 2000-es a másik? Egyetlen különbség a dob kapacitásában van: a nagyobb méretű orsó dobja jelentősen mélyebb, és mintha magasabb is lenne picit. Néha úgy rémlett, hogy ez a zsinórfektetésben is érződik: a 2000-es modell plusz dobalátétek nélkül is tökéletesen rakta a zsinórt, míg az 1000-esen csak hosszas bíbelődés után lehetett elkapni egy jó zsinórprofilt.

Designed and engineered in Japan… Ez már nem játék!

Horgászat közben már egyáltalán nem érződött, hogy éppen melyiket használom – tényleg a dobra kellett pillantanom, hogy leolvassam, éppen kivel van dolgom… Így mindkettőről elmondhatom, hogy elsőre rabul ejtett a „full metál” érzés: az orsó minden porcikája fémből készült (leszámítva a teflon lamellákat, meg néhány műanyag díszítést). A vaj-puhán futó szerkezetről szinte nem is hinné az ember, hogy robusztus darabokból áll össze. A kis méretek is olyan masszív kis pittbullok, hogy nem kétséges: ez lesz az egyetlen orsó, amit meg fognak találni a cyber kor régészei, és még akkor is pörögni fog!

Idei legnagyobb szivárványosomat is Zauberrel fogtam.

Igazából arra voltam kíváncsi, hogy ehhez a robusztus kialakításhoz párosul-e az a precizitás, ami a pergetőhorgászok álmává tenné a Zaubert… Két hónapos tavi és folyóvízi pergetés után, egy hatalmas „igen”-el válaszolnám meg ezt a kérdést! Az orsón ennyi idő után sem fedezhető fel semmilyen kotyogás vagy lötyögés, minden alkatrész fegyelmezetten végzi a dolgát – sőt, miután kissé összekoptak benne a fogaskerekek, mintha a futása is még simábbá vált volna.

Ráadásul, egyszerűen jól mutat a kézben!

Az újdonságnak számító vastagított felkapókar a könnyű pergetéseknél használt vékony monofilok számára volt igazán nagy öröm! A könnyű dúralumínium csőből kialakított felkapókaron nem törik meg annyira a madzag, és így terelődik a nagyméretű, csapágyazott görgőre, ami egy ultra-csavarodásbiztos házban fut. Hoppá, görgő… Egy olyan észrevételem volt csak, ami nem teljesen dicséret: mindkét orsó görgője hangossá vált bizonyos idő után. Biztosan nyitott csapágyon fut, és elszállt belőle az olaj – gondoltam hirtelen, de az első olajpótlás során megbizonyosodtam, hogy igenis zárt csapágy áll a görgőben, valamiért mégis szárazzá vált… Mivel a porvédőket feszegetni nem akartam, a csapágyat finom olajban „itattam át”, de igazából egy tűhegynyi zsír is elkelne bele, ez jobban megtartaná benne az olajat.
Ha már a csapágyaknál tartunk: a japcsik nem spóroltak, 8 golyóscsapágy (plusz egy tûgörgős csapágy) végzi dolgát a szép testben, a talpon pedig a „Designed and engineered in Japan” figyelmeztető felirat jelzi, hogy ezt a dolgot mindenki halálkomolyan gondolja… Akkor jó.

Hatalmas műcsali fog becsapódni. A kis öböl lakói mit sem sejtenek…

Kellemesen kisméretűre tervezett ház rejti a spiráltengelyes dobemelő szerkezetet, ami már önmagában a magasabb minőségi kategóriákba katapultálja a Zaubert. Rakja is a zsinórt rendesen, lassított dobemelés, ezernyi áttétellel, full extra. Tudom, sokan viszolyognak a „túlbonyolított” dobemelő szerkezettől, de a gyakorlat a Zauber tervezőit igazolta: a nehéz pergetés során használt 3000-es és 4000-es modellek sem fáradtak le egy sűrű csukapergető meg egy (valamivel ritkább) harcsapergető szezon alatt sem. Pedig extra-nagyméretű műcsalikat dobáltam és vontattam velük parthoz – olykor hallal együtt. A szerkezet tényleg szívósan állta a sarat (szó szerint!), hiszen a nádas-rengetegek iszapjából nemegyszer a vízbe is követett engem (innen tudom, hogy kibírja a vízbeesést, haha!).

Jerkek a játékban. De ugyanígy hatalmas támolygókat és körforgókat is vezettem a Zauberrel.

És itt jutottunk el a nagyobb méretekről szóló részhez, amikor is a Zauber fékjéről szólok pár igazán szép szót… Elsőre megragadta figyelmemet a fékcsillagra helyezett gumitömítés (amit Shimano-teszthorgász koromban is csak a felső kategóriás orsókon láttam!) – ez már jó jel! A féket nem csapták össze. Sőt! A dob közepében pici csapágy gondoskodik arról, hogy a fék a legkritikusabb pillanatokban is könnyedén elinduljon. Nem is volt rá panasz! Már egy 3-4 kilós harcsakölyök is meg-megrecsegteti a szinte csontra húzott féket. Szeretem az ilyet! A féklamellák olyan igényes szerkezetben lettek összecsomagolva, hogy szinte féltem szétbontani őket… És ha belegondolok, hogy ugyanez a fékszerkezet található a másik két (teljesen azonos!) fém pótdobban is, akkor máris olyan fogalmakkal asszociálnék, mint „mennyország”, „paradicsom”, „luxus”, de megteszi a „nagykirály” is…
Korábban, a kis méreteknél említettem, hogy a 2000-es méret zsinórprofilját egyszerűbb volt beállítani – nos, hasonló jelenségre figyeltem fel a két nagyobb méret esetében is: a 4000-es modell elsőre szépen csavargatta a madzagot, míg a 3000-es mintha makrancosabb lett volna… Az egyetlen pergetőorsóhoz ragaszkodók viszont mindenképp a 3000-es méretet fogják egy ideális mindenes méretnek tartani.

Sáros part, retkes víz… Nem a finom műszerekhez illő környezet. De a Zauber nem vett tudomást róla.

Ha komolyan gondolja az ember (márpedig miért ne?), akkor minden pergető-kategóriához külön felszerelést állít össze, én is így voltam ezzel… Aztán feltűnt, hogy nehéz pergetésben egyre gyakrabban a 4000-es Zauber marad a kezemben. Ezzel pergettem éjjel-nappal. Ráadásul itt volt a három azonos dob, ami még jobban kísértett, hogy ne a felszereléseket cserélgessem, hanem csak a dobokat. Ma már a Delta-túrákon is ezt az egy orsót használom – mindenre! Sőt, ha nagyobb pisztrángokat keresek, akkor is ezt a Zaubert viszem magammal: a hegyi vizeken sem tűnik túlzásnak a 4000-es méret. Kapcsolatunk tavasz óta tart, és jól megvagyunk együtt… Ebből még bármi lehet!

A hajtókar eltávolításához célszerűbb egy pénzérmét használnunk.

A tűgörgő ebbe a masszív házba lett „befalazva”. Körülötte a csészefékező gumialátét (fekete) és a felkapókar visszaváltását segítő teflon sín (fehér).

Így néz ki a 4000-es Zauber közel egy éves használat után: a zsír csak kevés helyen feketedett meg – igaz, gyárilag nem is nagyon volt benne.

A tányérkerék masszív fogazata arra utal, hogy a tervezők is extrém igénybevételre gondoltak…

Forrás:Energo Team Szerző:Murányi János-Pál